Amikor elolvastam a könyvet (A szél nevé-t), utána gondolkoztam el a besorolásán a mágiáról alkotott képe szerint. Mert csoportosítottam a könyveket, amiket olvastam és valamilyen kapcsolatban álltak a bűbájokkal. Tehát:
1. A varázslat egy varázsigén alapszik
, aminek a kimondása és valamilyen mozdulat után megtörténik a várva várt csoda, azzal a különbséggel, hogy a szónak vajmi köze van magához a cselekvéshez. (maximum annyi, hogy latin nyelv valamilyen formáján alapszanak és tákolmány szavak, amitől nagyon mágikusnak hangzanak)
Ide tartozik a Harry Potter. Ezzel nem mintha kisebbíteni akarnám a sorozat iránti rajongásomat, csak annyit mondok, hogy a könyv egyik szerves tartozéka nem lett részletesen kidolgozva a kezdetektől. Sajnálatos dolog, amitől maga a cselekmény nem lesz kevésbé remek.
Személy szerint ezt a megoldást találom mindközül a legjobbnak. Ezzel a módszerrel dolgozik a ’ Gyűrűk Ura’ (legnagyobbrészt), az ’ Utolsó Tünde/Ork/Főnix ’ c. sorozat (Silvana di Mari tollából), a most említett ’A szél neve’ (részben) és az ’Eragon’ is. Ami szintén egy remek darab, de most nem róla van szó. Szóval akadnak szép számmal. Ha lenne ilyen dolog, hogy mágia biztos, hogy így működne, mivel maga az ember is mindennek nevet ad és így hatalmat nyer fölötte, mert nem ez történik akkor is amikor meg akarjuk tudni valaki nevét, hogy azon szólíthassuk, akik legalább oda fog figyelni ha szólunk neki? Mágia a hétköznapokban, paradoxon.
3. Mozgás és varázsszavak együttese.
Eddig csak egy könyvsorozatban találkoztam vele, aminek a címe a ’ Csillagok Könyve’ volt. Nem volt egy remekmű, de védelmemül felhozhatom, hogy akkor még ifjú voltam és bohó (nem mintha most nem az lennék, de hát olyan jól hangzik)
4. Mágikus rabszolgák
Igazán jól hangzik mi? Valójában a dzsinnekre gondoltam (akiket az emberek utasítanak minden varázstett végrehajtására). Ennek pedig legékesebb példánya a ’ Bartimaeus’ Trilógia. Igazán szerettem olvasni ezeket a könyveket, talán azért mert ez annyira jellemző az emberi faj példányaira. Nálunknál szerencsétlenebbeket igába hajtani. (akkor is, ha azok tőlünk erősebbek, ellenben mi vagyunk a kegyetlenebbek)
Ha alaposan belegondolunk ez a mágikus rabszolga dolog már sokkal korábban megjelent a mesék világában (pl.: Aladdin), csak én ezt hoztam fel – talán közismertebb – példának.
Plusz információ:
Ezeket a kategóriákat én találtam ki és ezen oknál fogva nem kell, hogy mindenkinek elnyerje a tetszését. A csoportok tagjaira példát a saját magam által könyvek sorából hoztam, így természetesen vannak benne hiányosságok is. Ha pedig valamit kihagytam volna, pedig beletartozik valamelyik kategóriába, akkor a következő opciók közül válasszon a nyájas olvasó a saját szája ízének megfelelően:
- kifelejtettem, mert szenilis vagyok, mint egy szellemileg leépült idős egyede a társadalmunknak, vagy mint egy aranyhal
- nem jutott eszembe, vagy pedig egyáltalán nem tartottam fontosnak, vagy esztétikailag, tartalmilag és szemantikailag minőségi műnek
- nem olvastam még, mert csak olyan könyveket olvasok, amik valamilyen, általam is ismeretlen, de meglévő mérce szerint megfelelőnek tartok
- aki szeretne, találjon ki valamilyen indokot magának, ha a fentebbiek közül egyik sem felelt volna meg az ínyenc szájacskájának!
