HTML

The tipes of the magic

2010.01.26. 20:23 York Ketchikan

Amikor elolvastam a könyvet (A szél nevé-t), utána gondolkoztam el a besorolásán a mágiáról alkotott képe szerint. Mert csoportosítottam a könyveket, amiket olvastam és valamilyen kapcsolatban álltak a bűbájokkal. Tehát:

 

1.  A varázslat egy varázsigén alapszik

, aminek a kimondása és valamilyen mozdulat után megtörténik a várva várt csoda, azzal a különbséggel, hogy a szónak vajmi köze van magához a cselekvéshez. (maximum annyi, hogy latin nyelv valamilyen formáján alapszanak és tákolmány szavak, amitől nagyon mágikusnak hangzanak)

Ide tartozik a Harry Potter. Ezzel nem mintha kisebbíteni akarnám a sorozat iránti rajongásomat, csak annyit mondok, hogy a könyv egyik szerves tartozéka nem lett részletesen kidolgozva a kezdetektől. Sajnálatos dolog, amitől maga a cselekmény nem lesz kevésbé remek.

 

2. A mágia alapja a kimondott szó, magának a dolognak a nevén szólítása.

Személy szerint ezt a megoldást találom mindközül a legjobbnak. Ezzel a módszerrel dolgozik  a ’ Gyűrűk Ura’ (legnagyobbrészt), az ’ Utolsó Tünde/Ork/Főnix ’ c. sorozat (Silvana di Mari tollából),  a most említett ’A szél neve’ (részben) és az ’Eragon’ is. Ami szintén egy remek darab, de most nem róla van szó. Szóval akadnak szép számmal.        Ha lenne ilyen dolog, hogy mágia biztos, hogy így működne, mivel maga az ember is mindennek nevet ad és így hatalmat nyer fölötte, mert nem ez történik akkor is amikor meg akarjuk tudni valaki nevét, hogy azon szólíthassuk, akik legalább oda fog figyelni ha szólunk neki? Mágia a hétköznapokban, paradoxon.

 

3. Mozgás és varázsszavak együttese.

Eddig csak egy könyvsorozatban találkoztam vele, aminek a címe a ’ Csillagok Könyve’ volt. Nem volt egy remekmű, de védelmemül felhozhatom, hogy akkor még ifjú voltam és bohó (nem mintha most nem az lennék, de hát olyan jól hangzik)

 

4. Mágikus rabszolgák

Igazán jól hangzik mi? Valójában a dzsinnekre gondoltam (akiket az emberek utasítanak minden varázstett végrehajtására). Ennek pedig legékesebb példánya a ’ Bartimaeus’ Trilógia. Igazán szerettem olvasni ezeket a könyveket, talán azért mert ez annyira jellemző az emberi faj példányaira. Nálunknál szerencsétlenebbeket igába hajtani. (akkor is, ha azok tőlünk erősebbek, ellenben mi vagyunk a kegyetlenebbek)

Ha alaposan belegondolunk ez a mágikus rabszolga dolog már sokkal korábban megjelent a mesék világában (pl.: Aladdin), csak én ezt hoztam fel – talán közismertebb – példának.

 

 

Plusz információ:

Ezeket a kategóriákat én találtam ki és ezen oknál fogva nem kell, hogy mindenkinek elnyerje a tetszését. A csoportok tagjaira példát a saját magam által könyvek sorából hoztam, így természetesen vannak benne hiányosságok is. Ha pedig valamit kihagytam volna, pedig beletartozik valamelyik kategóriába, akkor a következő opciók közül válasszon a nyájas olvasó a saját szája ízének megfelelően:

-          kifelejtettem, mert szenilis vagyok, mint egy szellemileg leépült idős egyede a társadalmunknak, vagy mint egy aranyhal

-          nem jutott eszembe, vagy pedig egyáltalán nem tartottam fontosnak, vagy esztétikailag, tartalmilag és szemantikailag minőségi műnek

-          nem olvastam még, mert csak olyan könyveket olvasok, amik valamilyen, általam is ismeretlen, de meglévő mérce szerint megfelelőnek tartok

-          aki szeretne, találjon ki valamilyen indokot magának, ha a fentebbiek közül egyik sem felelt volna meg az ínyenc szájacskájának!

Szólj hozzá!

The Name of the Wind

2010.01.26. 20:22 York Ketchikan

337. Patrick Rothfuss: A szél neve– A királygyilkos naplója, Első nap

 

2007 – The Name of the Wind

Hungarian translation: Bihari György, 2009

Hungarian edition: GABO Kiadó, 2009

 Cirka 811 oldal.

 

 Kifejezetten meglepett ez a könyv. Régesrégen nem olvastam ehhez fogható alkotást. Elragadott magával, mint egy förgeteg, amiből kikerülve még sajnálod, hogy nem vitt tovább, csak az a remény éltet, hogy még lesznek viharok.

 Ennyi áradozás után, gondolom, esetleg meg is kellene indokolnom mégis mire fel ez a nagy lelkendezés.

 

 A történet egy korcsmából indul hosszan kígyózó útjára. Főhősünk, Kvothe, vagy ahogy a mit sem sejtő falusiak hívják: Kote, de ettől függetlenül sok más névvel illetik. Csak annyit lehet tudni az elején róla, hogy sokat tud, de nem szereti, azokat az embereket, akiknek ez feltűnik.

 A helyi támadásokról van szó eleinte, de nem kell sokáig várni, mire feltűnik a Krónikás. Fura figura, de ő az, aki minden történetet összegyűjt, amit erre méltónak talál. És úgy látszik, hogy a mi emberünk meséjét is ilyennek látja. Egyezséget kötnek. Három nap alatt elmeséli Kvothe az egész életét, de csak egyszer és csak most. Kicsit nehézkesen belemegy a Krónikás, mivel fontos ügy miatt kelt útra, de végül kötélnek áll. És valójában itt kezdődik maga a történet, meg-megszakítva a valós térben történő közjátékokra, amik, ha nem figyel az ember, biztos hogy meg fogják lepni a nyájas olvasót, mivel már nem is gondol rá, hogy van más szál, mint amit éppen mesélnek. Ezért mondtam, hogy magával ragadó. A nyelvezete olyan mint egy patak: friss és beszédes.

 Kvothe életét egészen fiatal korától végigkísérjük. Az Edema Ruh tagjaként utazik, ami egy egészen különleges társulat a Négy Szegellet területén. Rangos társaság, minden fontos helyen előadják a közismert és a kevésbé közismert, de csodaszép hőskölteményeket, dalokat, színdarabokat. Szülei a Ruh vezetői, mindketten kivételes tehetségek zene és színház területén, amit fiuk is örököl tőlük; főleg ami a koboz-játékot illeti.

 Útközben csatlakozik az utazó színtársulathoz egy arkanista. Nos, mivel az arkanisták nagyon fontos szerepet töltenek be az egész műben, ezért elárulom, hogy kik is ők valójában. Ők a kor mágusai, de egyben többek is annál; van egy iskolájuk is, ami Egyetem néven fut. Ha hasonlítani szeretném valamihez, akarva-akaratlan, akkor a Roxfort jut eszembe. De itt többről van szó, tényleges egyetem, ahol minden kar megtalálható egy komplett intézmény spalettájáról. Komoly tudományok mágiával vegyítve. Ide szeretne eljutni hősünk, miután mestere, Ben szinte mindenre megtanította, amire csak szüksége lehet, ahhoz hogy felvegyék az Egyetemre.

 Ekkor azt várná az ember, hogy amilyen tehetséges a kölyök, olyan gyorsan eljut az Egyetemre és kisebb nehézségek árán, de felveszik és ezek után csak a lehetetlenebbnél lehetetlenebb események fognak bekövetkezni. Akik ezt várják, azoknak várniuk kell, mivel nem minden úgy alakul, ahogy egy szokványos varázslóregényben történne, mert ez elsősorban nem varázslóregény. Könyv, arról amit akár felnőtté válásnak is lehetne nevezni. Ennyit az alaptörténetről, mert a csavar csak ezután jön és még rengeteg minden, amit el sem tudunk képzelni.

 

Nyolcszáz oldal, de két nap alatt elolvastam. Nem is lehet lassabban elolvasni, részemről.

Remekül megírt könyv, ami akár arra is méltó, hogy valamikor a könyvespolcomon lévő gyűjteményemet gyarapítsa. Ez nagy megtiszteltetés.

 

 

Szólj hozzá!

Köszöntés

2010.01.25. 23:14 York Ketchikan

Üdvözlet minden leendő olvasómnak!

Arra gondoltam, hogy miután már van egy kis füzetecském, amibe leírom az általam kiolvasott könyvek címeit, miért ne létesíthetnék egy elektronikusat, annyival megtoldva, hogy leírom azt, hogy nagyjából miről szólnak és mi a véleményem velük kapcsolatban.

YK

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása