337. Patrick Rothfuss: A szél neve– A királygyilkos naplója, Első nap
2007 – The Name of the Wind
Hungarian translation: Bihari György, 2009
Hungarian edition: GABO Kiadó, 2009
Cirka 811 oldal.
Kifejezetten meglepett ez a könyv. Régesrégen nem olvastam ehhez fogható alkotást. Elragadott magával, mint egy förgeteg, amiből kikerülve még sajnálod, hogy nem vitt tovább, csak az a remény éltet, hogy még lesznek viharok.
Ennyi áradozás után, gondolom, esetleg meg is kellene indokolnom mégis mire fel ez a nagy lelkendezés.
A történet egy korcsmából indul hosszan kígyózó útjára. Főhősünk, Kvothe, vagy ahogy a mit sem sejtő falusiak hívják: Kote, de ettől függetlenül sok más névvel illetik. Csak annyit lehet tudni az elején róla, hogy sokat tud, de nem szereti, azokat az embereket, akiknek ez feltűnik.
A helyi támadásokról van szó eleinte, de nem kell sokáig várni, mire feltűnik a Krónikás. Fura figura, de ő az, aki minden történetet összegyűjt, amit erre méltónak talál. És úgy látszik, hogy a mi emberünk meséjét is ilyennek látja. Egyezséget kötnek. Három nap alatt elmeséli Kvothe az egész életét, de csak egyszer és csak most. Kicsit nehézkesen belemegy a Krónikás, mivel fontos ügy miatt kelt útra, de végül kötélnek áll. És valójában itt kezdődik maga a történet, meg-megszakítva a valós térben történő közjátékokra, amik, ha nem figyel az ember, biztos hogy meg fogják lepni a nyájas olvasót, mivel már nem is gondol rá, hogy van más szál, mint amit éppen mesélnek. Ezért mondtam, hogy magával ragadó. A nyelvezete olyan mint egy patak: friss és beszédes.
Kvothe életét egészen fiatal korától végigkísérjük. Az Edema Ruh tagjaként utazik, ami egy egészen különleges társulat a Négy Szegellet területén. Rangos társaság, minden fontos helyen előadják a közismert és a kevésbé közismert, de csodaszép hőskölteményeket, dalokat, színdarabokat. Szülei a Ruh vezetői, mindketten kivételes tehetségek zene és színház területén, amit fiuk is örököl tőlük; főleg ami a koboz-játékot illeti.
Útközben csatlakozik az utazó színtársulathoz egy arkanista. Nos, mivel az arkanisták nagyon fontos szerepet töltenek be az egész műben, ezért elárulom, hogy kik is ők valójában. Ők a kor mágusai, de egyben többek is annál; van egy iskolájuk is, ami Egyetem néven fut. Ha hasonlítani szeretném valamihez, akarva-akaratlan, akkor a Roxfort jut eszembe. De itt többről van szó, tényleges egyetem, ahol minden kar megtalálható egy komplett intézmény spalettájáról. Komoly tudományok mágiával vegyítve. Ide szeretne eljutni hősünk, miután mestere, Ben szinte mindenre megtanította, amire csak szüksége lehet, ahhoz hogy felvegyék az Egyetemre.
Ekkor azt várná az ember, hogy amilyen tehetséges a kölyök, olyan gyorsan eljut az Egyetemre és kisebb nehézségek árán, de felveszik és ezek után csak a lehetetlenebbnél lehetetlenebb események fognak bekövetkezni. Akik ezt várják, azoknak várniuk kell, mivel nem minden úgy alakul, ahogy egy szokványos varázslóregényben történne, mert ez elsősorban nem varázslóregény. Könyv, arról amit akár felnőtté válásnak is lehetne nevezni. Ennyit az alaptörténetről, mert a csavar csak ezután jön és még rengeteg minden, amit el sem tudunk képzelni.
Nyolcszáz oldal, de két nap alatt elolvastam. Nem is lehet lassabban elolvasni, részemről.
Remekül megírt könyv, ami akár arra is méltó, hogy valamikor a könyvespolcomon lévő gyűjteményemet gyarapítsa. Ez nagy megtiszteltetés.
